Az Endorphine Flowers a belvárosi Arany János utcában egyszerre nyüzsgő, élő találkozópont és a nyugalom szigete. A tulajdonos Csepreghy Andrea nem félt prémium szolgáltatással indítani és az Endorphine sikere őt igazolja: a minőség és igényesség széles vendégkört hozott: elegáns szállodák, különleges rendezvények és külföldi megrendelések is várják őket.
Andrea tudatos vállalkozó, mégsem gondolja, hogy az ösztöneit a háttérbe kellene szorítania: vallja, hogy egy jó virágos megérzi, hogy mire vágyik a vendége. Az interjúra rózsaszín kendővel és táskával érkezem, a nekem meglepetésből elkészített csokor ismeretlenül is tökéletes harmóniában áll a szettemmel. Az Endorphine-nál jól működik a ráhangolódás: vérprofik, őszinte ösztönökkel.
Andi, mindig is virágos akartál lenni?
Azt kell mondjam, hogy igen! Gyerekként mindig a gyönyörű virágboltokat néztem és tudtam, hogy egyszer nekem is lesz. Álltam Róma és London virágüzletei előtt és mondtam a szüleimnek, hogy felnőttként én is nyitok majd egyet és emlékszem, hogy ennyit mondtak: „persze, így lesz!”
Hogyan indult az Endorphine története?
Korábban pénzügyi területen, a Béres Gyógyszergyárban dolgoztam kontrollerként és a mai napig szívesen gondolok rá vissza. Ez egy olyan átlátható szervezet volt, ahol mindent kellett tudnom a cégről, így nagyon élveztem a sokrétű, komplex feladatokat. Viszont nagyon sokat dolgoztam és éreztem, hogy gyerekvállalás mellett nem fogom tudni ezt csinálni, így jött, hogy valami mást kerestem, amiben jól érzem magam és önálló tudok lenni.
Az induláskor mi kellett a stabil alapokhoz?
A virágszeretetem nem volt elég, így elvégeztem a virágkötő iskolát is: fontos volt, hogy a kollégáimmal együtt tudjak dolgozni és szakmailag megalapozott legyen, amit csinálok. Már a tanfolyam alatt is nagyon jól éreztem magam a virágkötészetben és nagyon a kezemre esett a munka: egyszerűen annyira bevont, hogy mindent elfelejtettem közben. Feltérképeztem a piacot és végigjártam a piacvezető virágosokat, főleg itt, a belvárosban. Üzleti tervet készítettem több szcenárióval: egy évet adtam magamnak, hogy eldöntsem, hogy az ötletem sikeres-e vagy sem. Negyed év múlva már tudtuk: ez eldőlt, maradunk!
Sok vállalkozni vágyó nem tudja, hogyan induljon a piac felmérésével.
Kérdezzen! Itt előttünk szintén egy prémium virágbolt működött, és nekem volt bátorságom megkeresni az előző tulajdonost, hogy elmesélje, mik voltak a buktatók és nagyon nyitott volt, hogy segítsen. Ami még nagyon fontos, a megfelelő szakemberek találkozása: az én csapatom azóta ugyanaz, mint az induláskor, nagyon érezzük egymás erősségeit és gyengeségeit, könnyedén tudunk egymásban bízni, közösen gondolkozni.
Ahova ti beléptetek, az egy prémium kategória. Miért volt egyértelmű, hogy itt startolj, miközben kezdhetted volna kisebben is?
Magammal szemben is egy igényes típus vagyok, például amikor ajándékot adok, nagyon fontos, hogy az egy szép dolog legyen. Nem volt bennem kérdés, hogy csak itt érdemes kezdeni.
Milyen attitűddel dolgoztok?
Könnyebbé tesszük az ügyfeleink mindennapjait, gördülékenyek, gyorsak vagyunk és nem okoskodunk. Az egyik kulcskérdés szerintem, hogy ha valaki hozzánk bejön, megérezzük, hogy miért jött. Nagyon lényeges feladat, ha egy partnerünk (rendezvényszervező, szálloda vagy étterem), az ő saját módján elmondja, hogy mit szeretne, nem kell sokat kérdezni, inkább ráérezni. Amikor odavisszük a kész csokrokat, sokszor mondják, hogy „pont ezt akartam, csak nem tudtam elmondani”. Én nemcsak virágcsokrot adok, hanem azt a szolgáltatást, hogy értjük a szavait.
Ez a fajta gondosság és tudatosság jellemző a piacra?
Nem jellemző, a legtöbb helyen várakoztatják a vevőt. A gyorsaság számunkra nagyon lényeges és úgy látom, ez jelentős előny a piac többi szereplőjével szemben is. Mostanra top helyekkel dolgozunk, a Gundel étteremmel, elegáns szállodákkal, többnek készítjük a karácsonyi és szilveszteri dekorációikat – itt nem lehet lassúnak és körülményesnek lenni. Az igényességhez az is hozzátartozik, hogy az utcáról betérőket pont annyira tiszteljük, mint a prémium céges ügyfeleket. A bolt számunkra hitelességet jelent, minden nap megtekinthetőek vagyunk, lehet tőlünk kérdezni.
Hogyan terveztek előre?
Egy üzleti évre érdemes előre tervezni, a trendek nagyjából ilyen időnként változnak. Nálunk szeptembertől augusztus végéig tart egy év, ebből az egyetlen pihentető hónapunk a január, az összes többiben komoly tempóban dolgozunk. A csapatunk létszáma állandó: öt virágkötő és két futár van a csapatban. A webshopunk az első perctől kezdve létezik, ez manapság már elengedhetetlen. Ha egy vevő egyszer örömmel vitte a virágainkat, bárhol is lakik, mi elvisszük neki.
Az Everestnél nagyon fontos a pénzügyi tudatosság. Ti ezt hogyan alkalmazzátok?
Folyamatos visszajelzésekkel dolgozunk, a terveket és a valós dolgokat összehangoljuk és levonjuk a következtetést. Nekem nagyon erős a pénzügyes hátterem, ez egy alapvető szemléletet ad.
Ha valaki belép az üzletbe, milyen hangulatot érezhet meg?
Nyugodt és kiegyensúlyozott pontot szeretnénk teremteni a nyüzsgő belvárosban. Nálunk akár egy kávét is lehet inni, beszélgetni. Örülünk, ha az utcán sétáló gyerekek hozzáérnek a kint lévő virágokhoz, a mi kollégáink ilyenkor beszélgetést kezdeményeznek és nem gondoljuk problémának, ha valaki leszakít egy levelet: nem rideg, kiállított tárgyak ezek, hanem az élő környezet.
Hogyan tartjátok frissen a kínálatot? Milyen termelőkkel dolgoztok?
Az indulás előtt egy egész évet töltöttem a beszerzési piac feltérképezésével. Nekem fontos alapelvem, hogy amikor csak lehet, magyar kertészetekkel dolgozzak. Többgenerációs családokat ismertem meg, akik alázatos munkával hozzák el nekünk a virágokat. Ma már nem gondolkozunk, hogy kitől vegyük például az őszirózsát, mert megvan az a családi gazdaság, ami a legszebbet szállítja. Ez egyfajta slow kultúrának a része: igényes termék, helyi érték.
Ahogy itt beszélgetünk az üzletetek melletti kávézóban, sorra köszönnek neked az erre járók. Mindenkit ismersz?
Sokakat! Az elégedettség egy idő után egy kicsit keveredik a barátsággal. Az embernek bizonyos körökben saját virágosa van, nem mindegy, hogy ki köti meg azt a csokrot, amit szeretne átadni. Ismernem kell, hogy ki milyen csokrot visz a feleségének, az anyukájának vagy az anyósának. Egyszer megbeszéltük, felírtam és onnantól kezdve az én szolgáltatásomnak része az, hogy pontosan tudom, mire van szüksége, nem kérdezem meg kétszer ugyanazt.
Melyik volt a legkülönlegesebb megrendelésetek?
Egy kedves ismerősömnek, a magyarországi slow mozgalom vezetőjének a Graefl-kastélyban volt az esküvője: azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy az esküvői dekorációban egy szál virág se legyen külföldről és én ezt olyan örömmel biztosítottam számára – nagyon egymásra találtunk ebben a kérdésben. Egy másik különleges dolog a Four Seasons szálloda és a Szépművészeti Múzeum díszítése volt. Ezek különleges, zárt világok, ahova öröm és izgalom belépni egy-egy rendezvény idejére.
Ennyi munka és egy nagycsalád mellett hogyan inspirálódsz?
Amikor külföldön járok, mindig felkeresek egy piacvezető virágost. Egyszerűen bemegyek, beszélgetést kezdek, megiszok velük egy kávét és felteszem azokat a kérdéseket, ami foglalkoztat. Így voltam Szingapúrban, Svájcban, nagyvárosokban és mindenhol sokat tanultam. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szakmán belül erős összetartás legyen közöttünk, nem hiszem, hogy mi egymással versenyzünk, inkább magunkkal, hogy mindig egy kicsit még jobbak legyünk.