Business&me sorozatunk legújabb részében Juhász Tünde webdesigner a vendégünk, akit arra kértünk, meséljen nekünk őszintén a szabadúszó vállalkozóvá válás folyamatáról és hullámzásáról. Tünde tavaly megnyerte az “Év Szabadúszó Kismamája” díjat, amelyhez (logikusan) nem sokkal később gyermek is járt, így vállalkozása, a Tujudesign mellett már őt is nevelgeti. A html kódok finomhangolása mellett a munka-magánélet egyensúlyon is dolgozik, szintén remek hatékonysággal és kellemes arányérzékkel.
Nemrég lettél szabadúszó vállalkozó, de mivel foglalkoztál korábban?
Közgazdász vagyok, számvitel szakon végeztem, mérlegképes könyvelőként. Az főiskola mellett egy bróker cégnél dolgoztam, majd később a szakmai gyakorlatomat már multi környezetben töltöttem. Később megfordultam klasszikus könyvelő irodában is és egy másik nagy cégnél is szintén könyvelői pozícióban. Végül, a diploma után egy német tulajdonú multinacionális cégnél kötöttem ki. Itt egy pénzügyes csapatba kerültem és controlling területen dolgoztam több, mint három évig. Innen váltottam végül a honlapkészítésre. Elég éles volt a váltás, hiszen a pénzügy területén minden szigorú szabályok közé van szorítva, nem úgy, mint a kreatív területeken.
Most milyen megkereséseid vannak?
Általában párhuzamosan futnak nálam az egyeztetések. Legtöbben honlappal kapcsolatban keresnek, és emellett van, aki arculati elemeket szeretne, azaz logo, névjegy, szórólapok, egyedi jegyzetsablonok. Eddig szinte kivétel nélkül magyar kisvállalkozásokkal dolgoztam együtt, van egy-két nagyobb partnerem is. Nemrég fejeztem be a munkát egy marketing ügynökséggel, jelenleg együtt dolgozom egy ruhaüzlettel, egy egyedi ruha- és kosztümtervezéssel foglalkozó céggel, támogatok egy személyen brandet építő szuperwomant, valamint magánklinikákkal és magán orvosokkal.
Melyik a munkád legizgalmasabb része és mi a “kötelező rossz”?
Az abszolút kedvencem a tervezési folyamat. Ez már az ügyféllel való ismerkedés és egyeztetés után következik, amikor már tudom, hogy nagyjából mit szeretne és elkezdem megvalósítani. Honlapok esetében imádom egyszerűen, amikor elkezdem testreszabni a paramétereket, a kódokból átkattintok a webes felületre és látom “életre kelni” azt, amit megálmodtam. Ezzel észrevétel nélkül órákat el tudok foglalatoskodni. ? Ha arculati elemeket tervezek, abban azt élvezem a legjobban, amikor elkészültem az összes tervvel és mindent összeállítottam egy “kiskönyvbe” amit megküldök a megrendelőnek, hogy kiválassza, neki melyik a kedvence. Ezt a kis pdf-et is imádom lapozgatni.
Ennyi jó után mi lehet a rossz?
A kötelező rossz talán az, hogy a munka mellett nehéz folyamatosan megmutatni mit készítettem, ezek mellett gyakran el tudok sajnos siklani, pedig nagyon fontos lenne. Egyrészt a leendő ügyfelek könnyebben megtalálhatnának, könnyebben felkelthetné az érdeklődését bárkinek, ha több mindent mutatnék meg a munkásságomból. Másrészt valószínűleg nekem is sok önbizalmat, pozitív visszaigazolást adna, ha ezeket nem mulasztanám el.
Mi motivált a váltásra?
A korábbi munkám és a körülmények átlagosnak, sőt jónak mondhatók voltak. Egy idő után azonban mégis, elkezdett egy általános rossz közérzet úrrá lenni rajtam az egésztől, bedaráltak a hétköznapok. Súlytalannak, monotonnak éreztem a mindennapjaimat, hiányoztak a döntések, a felelősség, nyomasztó volt számomra az a középszerűség, amibe belekényszerítettem saját magamat. Az motoszkált bennem, hogy szerettem volna kitörni az akkori életemből, alkotóvágy égett bennem, a saját kormányosa akartam lenni az életemnek. Maradandót szerettem volna teremteni, azt szerettem volna, ha hozzátehetem a világhoz azt a picit, amitől jobb lesz.
Hogyan tetted meg az első lépéseket?
A legelső lépés ehhez az volt, hogy 2016 elején elindítottuk egy nagyon jó barátnőmmel az első hazai női podcastet, a Szempillantást, ami mára a leghallgatottabb női magyar podcast lett. Ez számunkra tökéletes formája volt az önmegvalósításnak, és emellett rengeteget tanultunk belőle, egymástól és az általa megismert emberektől. Mindez persze egy nonprofit szerelemprojekt, ami azóta is nagy sikerrel működik. Ez azonban nem volt még elég. A mindennapok attól még ugyanúgy mentek én pedig szabadságra vágytam.
Megtapasztaltad a szabadságot?
Igen! Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, és végül odáig vezettek, hogy eldöntöttem, megpróbálok változtatni. A munkám mellett elkezdtem képezni saját magamat, online kurzusokat, tanfolyamokat bújtam hajnalban, majd amikor már úgy éreztem elegendő tudásom van, feladtam a főállásomat. Mindez óriási anyagi felelősség, hiszen egy kezdeti vállalkozás nem hozza azonnal azt a bevételt, amiből fedezni lehet minden kiadást. Éppen ezért, a tanuláson kívül, ezt komoly tervezés és mérlegelés előzte meg a férjemmel. Ő volt az, aki mindenben támogatott. Végül belevágtam és elindítottam a saját vállalkozásomat, így lettem mára webdesigner.
Valóban szabad lettél ebben a munkaformában?
Azt, hogy szabad lettem azóta, nyilván túlzás állítani, hiszen a vállalkozásom jelenleg akkor működik, ha én működtetem, tehát felmerül a kérdés elértem-e a kívánt állapotot, amire vágytam. A válaszom egyelőre az, hogy igen, hiszen ezt a szakaszt nem gondolom, hogy át lehet ugrani. Élvezem a munkát, a szabadúszó létet, minden kockázatával és kihívásával együtt. Hiányzik persze a munkavállalói léttel együtt járó kényelmes, biztonság, mégis úgy érzem, hogy jelenleg ez a pillanatnyilag nehezebb út a jó út számomra.
Mi a legjobb hozadéka a szabadúszói létnek?
A legjobb a szabadság és a felelősség. Minden döntésnek súlya van.
Sokszor olvasni arról, hogy vállalkozóvá válni csak pozitív élmény. Mesélnél ehhez képest a nehezebb pillanatokról is?
Az a baj, hogy a legtöbb ember fejében a szabadság és a dolgos hétköznapok kizárják egymást. Lustának, semmirekellőnek, ügyeskedőnek ítéli azt az embert a társadalom, aki ki akar szállni a klasszikus mókuskerékből, és a saját útját akarja járni, ha lehet mindezt ráadásul több pénzért. A döntés, tehát, hogy felvállaljam magamat és lépjek nem volt egyszerű.
Szerinted kinek való a szabadúszó vállalkozói lét?
Annak, aki szereti a függetlenséget, nem halogat, összeszedett, strukturáltan tud gondolkodni. Nem esik kétségbe a kritikától és a kudarctól és viszonylag rugalmasan tudja kezelni a bizonytalanságot.
Az Everest egyik küldetése a pénzügyi tudatosság fejlesztése. Te hogyan készültél arra, hogy nem havi fizetést fogsz kapni egy cégtől, hanem vállalkozó leszel?
Az évek alatt egy félévnyi fizetést elkülönítettem arra az esetre, ha felmondanék, vagy megszűnne a munkám stb. Ennyi időt adtam magamnak, hogy kiderüljön sikerülni fog-e a modell, amit kitaláltam.
Volt olyan költséged a vállalkozóvá válás során, amire nem számítottál?
Mivel a tevékenységem nem költségigényes, csupán a laptopom és a telefonom kell hozzá, nem volt ilyen.
Milyen tanácsot adnál annak, aki hasonló váltásra készül?
Azt, hogy ne halogasson, vágjon bele minél előbb, mert, ha nem sikerül, annál gyorsabban kiderül és hamarabb tud “újratervezni”.
Egy igazi kreatív szakmában dolgozol. Honnan nyerd az inspirációt?
Eddig szerencsére az összes ügyfelem ízlésére, elképzelésére sikerült nagyon hamar ráéreznem, így sikerül eltalálni, mit is szeretnének. A végeredményt ők maguk is inspirálják kicsit.
Lassan aktuális a kérdés: hogyan időzíti a nyaralást az, aki szabadúszó?
A munkáim hektikusak, abban az értelemben, hogy projekt jelleggel dolgozom együtt az egyes ügyfelekkel. Ez azt jelenti, hogy vannak napok, hetek, akár hónapok, amikor dolgozunk, majd, ha elkészül az oldal, lezárul. Frissítések, karbantartások vannak, de ezek általában kisebb volumenű munkák, mint maga az oldal megalkotása. Így reményeim szerint sikerül majd kivitelezni azt, hogy amikorra a nyaralást tervezzük a családdal, addigra minden munkámat leadjam, a soron következőt pedig akkor kezdjem, amikor már itthon vagyok újra.
Tavaly te lettél az Év Szabadúszó Kismamája. Mit hozott neked ez a díj?
A versenyen azért indultam, mert izgalmasnak találtam a szabadúszó kismamák kategóriáját. Hiszen úgy gondolom, a legtöbb nő gyermekvállalás után vág neki önmegvalósító karrier terveinek, nem pedig előtte, mint én. Nálunk ez azonban másképp alakult, megajándékozott bennünket a férjemmel az élet a kisfiúnk érkezésével. Persze beindítani és felépíteni egy brandet, egy vállalkozást, óriási erőfeszítésekbe kerül, ami nem feltétlenül ideális egy várandós nőnek, de úgy érzem engem ez a két dolog egyszerre erősített. Ennek a díjnak egyébként meglehetősen jó marketing értéke, így a pozitív visszacsatolás mellett, ezt említeném pozitívumnak.
Hogyan hangoltad össze a várandósságot a karrierépítéssel?
Boldogan készültem az anyaságra, miközben építettem a vállalkozásomat. Korábban magam sem gondoltam volna, hogy képes lennék ezt a két dolgot összehangolni, de úgy érzem kisebb-nagyobb bukkanókkal ugyan, de sikerült. Örömmel tölt el, hogy úgy vághattam neki az anyai örömöknek, hogy elkezdtem megalapozni a saját szakmai utamat. Azon fogok dolgozni, hogy ez az összhang a jövőben még stabilabb legyen. Persze az örök első a család és az egészség.
